A Kísértés című műsor az intimitásból és a párkapcsolati bizalom megingatásából csinál eladható látványosságot. A szexualitás tárgyiasítása és mások megalázottságának szórakoztatásként való tálalása egy felelős televízió számára vállalhatatlan.
A TV2 ismertetője szerint a párok külön villákban, egyedülállók társaságában teszik próbára kapcsolatukat, miközben egymással nem léphetnek kapcsolatba. A legszemélyesebb kérdéseikről tehát olyan helyzetben kell dönteniük, amelyből éppen az őszinte, közvetlen beszélgetés lehetősége hiányzik. [1]
A bizalmatlanság ebben a rendszerben értékes alapanyag. A féltékenységből jelenet, a megalázottságból fordulat, a fájdalomból nézőcsalogató ajánló készül. A csatorna maga ígéri: „Drámákból nem lesz hiány!” Az emberi sebezhetőség üzleti hasznosítását ennél világosabban aligha lehetne meghirdetni. [1]
A műsor pornografikus jellegét a bemutatás tárgyiasító szemléletében és a megszervezett feladatok szándékos erotizálásában látom. Az intimitás fogyasztható áruvá válik, a másik ember meghódítható testként és lecserélhető partnerként jelenhet meg. A szexuális feszültség mellé az érzelmi kiszolgáltatottság látványa társul. Ez erkölcsileg silány üzlet.
A szexualitás értékéhez hozzátartozik a beleegyezés, a biztonság és egymás határainak tisztelete. A csábítás köré szervezett látványosság ezeket könnyen háttérbe szorítja. A partner elérhetetlensége, a bizonytalanság és a kamerák jelenléte ráadásul nehezítheti a higgadt mérlegelést. Ezt önismereti lehetőségként értékesíteni szerintem cinikus. A néző a műsor kedvéért előidézett konfliktust könnyen a valódi párkapcsolatok természetes működésének tekintheti.
A fiatalok számára különösen rossz minta rajzolódhat ki. Értékes az, akit sokan kívánnak; sikeres az, aki más párját is megszerzi; a kapcsolat pedig verseny a lecserélés ellen. Az így felkínált emberképben a hűség unalmasnak, a féltékenység természetesnek, a megalázás szórakoztatónak tűnhet.
A kockázatot a kutatási eredmény is jelzi. Vandenbosch és munkatársai 1765 serdülőt vizsgáló 2015-ös kutatásukban összefüggést találtak a szexuális tartalmú realityk nézése és a szexualizált közösségi médiás önbemutatás között. Ez nem a Kísértés magyar változatának vizsgálata és nem bizonyít okozati hatást, de a felelőtlenségre sem ad felmentést. [2]
A korhatár-besorolással konkrét hatósági probléma is volt már korábban. A Médiatanács a 2025. augusztus 31-i adás miatt 2,2 millió forintra bírságolta a TV2-t. A 2025. december 9-i döntés mindössze egy adás besorolását minősítette, de a műsor erkölcsi mérlege ennél tágabb kérdés. [3]
Az önkéntes részvétel nem tünteti el a készítők felelősségét. Ők választják ki a jeleneteket, szerkesztik a történetet és értékesítik a nyilvánosságot. A néző távirányítójára mutogatni kényelmes kibúvó. A csatornának és a hirdetőknek is számot kellene vetniük azzal, milyen mintát tartanak fenn.
A Kísértés számomra gyalázatos vállalkozás. A közelség és a bizalom helyére a birtoklás, a csábítás és a nyilvános megszégyenülés izgalmát kínálja. A nézettség mutathatja a piaci sikert erkölcsi felmentést azonban nem ad…
Szerző: (basic)
Források
[1] TV2 Csoport – A Kísértés hivatalos műsorismertetője és ajánlói Megnyitás
[2] Vandenbosch L, van Oosten JMF, Peter J (2015): The Relationship Between Sexual Content on Mass Media and Social Media: A Longitudinal Study. Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking, 18(12), 697–703. DOI: 10.1089/cyber.2015.0197 Megnyitás
[3] NMHH – A Médiatanács 1064/2025. (XII. 9.) számú döntése Megnyitás