Igazság tételt, igazságtalansággal nem lehet létrehozni… Statisztikai csoda az oktatásirányításban: Kisebb az esélye a totális alkalmatlanságnak, mint a lottó ötösnek

0

Ötvenöt tankerületi központ élére vezetőt neveznek ki, öt helyen pedig megismétlik a pályázatot. A döntést a szakmaiság, az együttműködés és a kölcsönös bizalom jegyében hirdették meg. A korábbi vezetői kör ilyen átfogó lecserélése azonban kényelmetlen kérdést vet fel: valóban ennyire általános volt a szakmai kudarc, vagy a politikai újrakezdés kapta meg a szakmai kiválasztás címkéjét?

Politikailag érthető, hogy egy új kormány új emberekkel akarja átalakítani az oktatásirányítást. A tankerületi rendszer az elmúlt évek központosított oktatáspolitikájának meghatározó intézménye volt. Vezetői ennek a rendszernek a működtetésében vettek részt, ezért tevékenységük felülvizsgálata indokolt. Az átfogó személycsere végeredménye azonban szakmailag és az igazságosság mércéjén egyaránt kétes. A politikai váltás önmagában senkiről nem állít ki szakmai bizonyítványt.

A címben szereplő lottóhasonlat egy gondolatkísérletből következik. Tegyük fel, hogy minden korábbi vezető esetében fele-fele az esélye az alkalmasságnak és az alkalmatlanságnak, és az egyes eseteket egymástól függetlennek tekintjük. Annak valószínűsége, hogy mind a hatvanan alkalmatlanok, így egy az 1 152 921 504 606 846 976-hoz. Az ötöslottó telitalálatának esélye egy a 43 949 268-hoz: vagyis ebben a feltételezett modellben több mint 26 milliárdszor könnyebb ötöst találni.

Ez szemléltető számítás, feltételezett aránnyal és függetlenséggel. A politikai döntésből viszont nagyon is valóságos kérdés következik: hol jelenik meg az egyéni teljesítmény egy ennyire átfogó vezetőcserében? Ki dolgozott tisztességesen, ki védte lehetőségeihez mérten az iskolákat, és ki vált a központi akarat túlbuzgó végrehajtójává? Ezek között súlyos különbség van. Egy szakmai megújulásnak éppen ezeket a különbségeket kellene láthatóvá tennie.

Egy pályázat elvesztése természetesen nem jelent automatikusan alkalmatlanságot: egy jó vezetőnél is lehet jobb jelentkező. A távozók szakmai megítélését mégis befolyásolja, ha a teljes folyamatot a szakmaiság helyreállításaként mutatják be. Ebből könnyen az az üzenet lesz, hogy aki korábban vezetett, az a megújulásra már nem lehet alkalmas. Ez emberek munkáját, szakmai jó hírét és pályáját érintő, súlyos minősítés.

A kölcsönös bizalom szükséges a közös munkához, de különösen kényes kiválasztási szempont. Könnyen összecsúszhat benne a szakmai együttműködés és a politikai elfogadhatóság. Ha az új irányításhoz való viszony fontosabbá válik a bizonyított teljesítménynél, akkor a régi rendszer egyik legrosszabb gyakorlata él tovább: a vezető elsősorban felfelé tartozik megfelelni. Az iskolák, a pedagógusok és a gyerekek érdeke ismét hátrébb kerül.

Ráadásul a kiválasztás körül már a döntés előtt komoly kifogások merültek fel. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete olyan visszajelzésekről számolt be, amelyek szerint egyes helyeken csak papíron, korlátozott körülmények között lehetett megismerni a pályázatokat, másutt rövid idő alatt kellett volna számos anyagot értékelni. A szervezet hosszabb határidőt és digitális hozzáférést kért. Az ADOM Diákmozgalom szintén tiltakozott a szűkre szabott, tanítási időre eső véleményezés miatt.

Az érdemi részvételhez idő kell. A pályázatok elolvasása, összehasonlítása és megvitatása munkát jelent. Ha erre alig jut lehetőség, a véleményezés puszta formasággá silányul. Különösen rossz üzenet ez attól az oktatásirányítástól, amely együttműködést és új szemléletet ígér. A párbeszéd minőségét a döntés előkészítése mutatja meg.

A korábbi rendszer kiszolgálói között lehettek súlyosan felelős vezetők. Az ő felelősségüket konkrét döntésekkel, mulasztásokkal és következményekkel kell megnevezni. A tisztességesen dolgozóknak ugyanakkor jár az egyéni mérlegelés. A közös intézményi múlt nem teszi azonossá az emberek teljesítményét és felelősségét. Ennek figyelmen kívül hagyása igazságtalan, még akkor is, ha a személycsere politikailag népszerű.

Az oktatásnak szüksége van megújulásra. Ennek hitelét azonban éppen az gyengíti, ha a szakmaiság jelszava alatt az egyéni teljesítmény elmosódik. A mostani végeredmény politikai logikája felismerhető; szakmai meggyőző ereje és igazságossága erősen kétséges. Az új hatalomnak a saját kiválasztási gyakorlatával kellene bizonyítania, hogy a teljesítmény többet ér a mindenkori vezetés bizalmánál.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük