Három évvel rövidebb élet jut egy szabolcsi férfinak, mint egy budapestinek

0

Magyarországon nem csupán az életkörülmények, hanem az életkilátások között is jelentős területi különbségek mutatkoznak. A Központi Statisztikai Hivatal 2025-ös adatai szerint egy Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében született férfi várható élettartama közel három évvel marad el egy budapesti férfiétól. A különbség mögött a társadalmi egyenlőtlenségek egyik legsúlyosabb kérdése rajzolódik ki.

A Szabolcs24 által feldolgozott statisztikai adatok szerint a férfiak születéskor várható élettartama Szabolcs-Szatmár-Beregben 72,41 év, míg Budapesten 75,32 év volt 2025-ben. A nőknél szintén jelentős az eltérés: a vármegyei 78,69 évvel a fővárosi 80,83 év áll szemben. Ezek nem az egyes emberek ténylegesen megélhető éveit jelzik előre, hanem az adott időszak halandósági viszonyait tükrözik. A területi különbség mégis figyelmeztető.
Szabolcs24


A hosszabb időtávot vizsgálva a kép egyszerre biztató és aggasztó. A szabolcsi férfiak várható élettartama 2001 óta több mint hat és fél évvel emelkedett, vagyis az életkilátások érzékelhetően javultak. Budapest előnye azonban alig csökkent: a korábbi három és fél éves különbségből közel három év maradt. A fejlődés tehát nem jelentett valódi felzárkózást.

Az eltérés okai összetettek. Az egészségi állapotot befolyásolja a jövedelem, a munkavégzés jellege, a lakhatás minősége, a táplálkozás, az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége és az iskolázottság is. Egy fizikai munkát végző, váltott műszakban dolgozó ember mindennapjai jelentősen eltérhetnek egy magasabb jövedelmű, rugalmas munkarendben foglalkoztatottétól. A tartós túlterhelés és az anyagi bizonytalanság az egészségmegőrzés lehetőségeit is szűkítheti.

Különösen súlyos problémát jelent a vidéki egészségügyi infrastruktúra egyenetlensége. A háziorvosi praxisok betöltetlensége, a szakrendelések földrajzi távolsága és a közlekedési nehézségek együttesen késleltethetik a betegségek felismerését. Egy kisebb településen élő ember számára egy szakorvosi vizsgálat nem feltétlenül egyórás elfoglaltság: akár teljes munkanapot is igénybe vehet, utazási költséggel és keresetkieséssel együtt.

A KSH adataira hivatkozó helyi elemzés arra is rámutat, hogy 2025-ben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak nettó átlagkeresete a szabolcsi székhelyű munkáltatóknál mintegy 365 ezer, Budapesten 585 ezer forint volt. Bár ezek nem az ott élők tényleges jövedelmét mutatják, a különbség nagysága érzékelteti az eltérő gazdasági környezetet.
Szabolcs24


Az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséhez ezért nem elegendő kizárólag kórházi fejlesztésekről beszélni. A megelőzést, a szűrőprogramok elérhetőségét, az alapellátást és a vidéki munkavállalók életkörülményeit egyaránt vizsgálni kellene. A célzott egészségfejlesztési programok eredményességét pedig nemcsak az elköltött összegekkel, hanem a tényleges egészségnyereséggel kellene mérni.

A szabolcsi számok nem bizonyítják, hogy a közel hároméves különbség pontosan milyen arányban tulajdonítható az egészségügynek, a munkakörülményeknek vagy az életmódnak. Azt azonban egyértelműen megmutatják, hogy a területi felzárkózásnak egészségügyi dimenziója is van.

Egy ország társadalmi fejlődésének mércéje nem lehet kizárólag a gazdasági teljesítmény. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy a vidéken élőknek mekkora esélyük van hosszú, egészségben eltöltött életre.

Alapforrás: Szabolcs24, 2026. november 6. – KSH-adatokra épülő helyi elemzés.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük