Hét évforduló, hét történet (november 16.)

0

A közös szabályoktól a köztársaság ígéretéig, a debreceni kísérletektől a Mars felé vezető útig: november 16. történeteiben újra és újra a szabadság, a tudás és az emberi döntés kérdése tér vissza. Hét történet arról, mit örököltünk a múltból, és mit kezdhetünk vele.

1. A tolerancia napja: együtt élni a különbségekkel

November 16. • A tolerancia nemzetközi napja

A tolerancia több annál, hogy kelletlenül elviseljük a másik embert. Az UNESCO 1995. november 16-án elfogadott nyilatkozata az emberi kultúrák, önkifejezési módok és életformák sokféleségének tiszteletét állítja középpontba. Egy évvel később az ENSZ Közgyűlése arra hívta fel a tagállamokat, hogy november 16-át a tolerancia nemzetközi napjaként tartsák meg. A kezdeményezés abból indul ki, hogy a békés együttéléshez megtanulható magatartásra és megfelelő intézményekre egyaránt szükség van.

A nyilatkozat világos határt húz: a türelemre hivatkozás nem igazolhatja a társadalmi igazságtalanságot, és senkitől sem követeli saját meggyőződése feladását. A személyes hit és a másik ember jogainak elismerése együtt is lehetséges. A döntő kérdés az, hogyan viselkedünk, amikor valaki másként gondolkodik, beszél, öltözködik vagy imádkozik. A jogegyenlőség akkor válik valósággá, ha a többségtől eltérő ember is biztonságban élhet.

Ezért a világnap az oktatásról és a nyilvánosságról is szól. Egy előítélet gyakran készen kapott történetként terjed: valakiről már azelőtt ítélet születik, hogy megszólalhatna. A tanulás, a személyes találkozás és a források ellenőrzése segíthet észrevenni az általánosítás hibáját. A sajtó felelőssége abban is áll, hogy egy ember cselekedetéből ne gyártson egész közösségre szóló vádat. A közbeszéd hangja befolyásolja, kit tekintünk egyenrangú résztvevőnek. Az emberi méltóság tisztelete a nyilatkozatban az állam működésére és az egyes emberek magatartására is vonatkozik.

A tolerancia próbája rendszerint hétköznapi: egy munkahelyi vita, egy iskolai konfliktus vagy a szomszéddal folytatott beszélgetés. Nem szükséges mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy figyelmesen meghallgassuk egymást és ugyanazokat a jogokat ismerjük el. A novemberi emléknap ennek a munkának ad nevet. A békés együttélés feltételeit minden közösségnek újra meg újra meg kell teremtenie: a szabályokban, a nyelvhasználatban és abban, hogyan bánik a kiszolgáltatott helyzetbe kerülő emberrel.

Forrás: UNESCO: a tolerancia alapelveiről szóló nyilatkozat, 1995

ENSZ: International Day for Tolerance – 16 November

2. 1918: amikor a köztársaság jövőt ígért

108 éve • 1918. november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot

  1. november 16-án a budapesti Országházban és az előtte összegyűlt tömeg előtt új államforma születését jelentették be. A világháború végén, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásakor az önálló Magyarország köztársasággá alakult. Az elfogadott néphatározat a népköztársaság elnevezést használta. Ez a polgári demokratikus államkísérlet más történelmi rendszer volt, mint az 1919-es Tanácsköztársaság vagy az 1949 után ugyanezt az államnevet viselő pártállam.

A fordulatot az őszirózsás forradalom készítette elő. Károlyi Mihály ezen a novemberi napon még miniszterelnök volt; az államfői tisztséget csak 1919 januárjában vette át. A Nemzeti Tanács a népszuverenitásra hivatkozva kívánta új alapokra helyezni az államot. A politikai programban a választójog kiterjesztése, a nők választójoga, a sajtó és az egyesülés szabadsága, valamint a földkérdés rendezése is helyet kapott. A köztársaság ígérete a részvétel és a társadalmi változás reményét kapcsolta össze.

A bejelentés súlyát a körülmények adják. A háborúból hazatérő katonáknak, a nélkülöző családoknak és a bizonytalan megélhetésű városi lakosságnak egyszerre kellett békét és működő hétköznapokat teremteni. Közben a történelmi állam területén nemzeti önrendelkezési törekvések és katonai konfliktusok formálták a helyzetet. A kormányzat demokratikus felhatalmazást keresett, miközben a külpolitikai és gazdasági mozgástere gyorsan szűkült. Az új intézményeknek időre lett volna szükségük, amelyből alig jutott.

Az ünnepi tömegjelenet ezért egyszerre örökít meg felszabadult várakozást és nehéz kezdetet. A néphatározat önmagában nem oldhatta meg a földhiányt, az ellátási gondokat vagy a fegyveres konfliktusokat. Mégis fontos dokumentuma annak, hogy a közösség jövőjét választójoggal, szabadságjogokkal és népképviselettel kívánták újrafogalmazni. November 16. annak a rövid korszaknak az emléknapja is, amikor a háborús összeomlásból sokan a demokratikus köztársaságban látták a kiutat.

Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár: Az 1918-as forradalmi átalakulás napjai

Magyar történelmi kronológia: 1918. november 16.

3. Hatvani István: a tudós, akiből ördöngös professzor lett

240 éve • Hatvani István 1786. november 16-án halt meg Debrecenben

A debreceni diákvilág emlékezetében Hatvani István szinte természetfeletti képességű professzorrá vált. Az alakja köré szövődő történetekből az utókor a magyar Faust legendáját formálta meg. A valóságos Hatvani azonban teológus, orvos és természettudós volt: olyan ember, aki a XVIII. század tudását több terület felől közelítette meg. Halálának 240. évfordulóján a mesés hírnév mögött egy európai látókörű tanár munkáját is érdemes észrevenni.

A Rimaszombatban született tudós Debrecen után külföldön folytatta tanulmányait. Bázelben teológiai és orvosi doktori fokozatot szerzett, majd hollandiai tanulmányútja is gazdagította ismereteit. Hazatérve a debreceni református kollégiumban tanított. Abban a korban a filozófia, a matematika, az orvoslás és a természet vizsgálata még sokkal szorosabban összetartozott, mint a mai szakosodott tudomány világában. Hatvani ezt a széles műveltséget vitte be az oktatásba.

A természeti jelenségeket kísérletekkel szemléltette. A fizikai bemutató egyben gondolkodási gyakorlat volt: az állítást meg lehetett vizsgálni, a jelenséget újra elő lehetett idézni. A szokatlan hatások ugyanakkor könnyen varázslatnak tűnhettek a tapasztalatlan szemlélő előtt. A tudományos magyarázat és a csodás történet így ugyanahhoz az élményhez kapcsolódhatott. A professzorról szóló diáklegendák ezt a kettősséget őrizték meg.

Hatvani érdeklődése az előadótermen túl a gyakorlati életre is kiterjedt. Orvosi munkája mellett kémiai elemzésekkel foglalkozott, vizsgálta a nagyváradi melegvizeket és a Debrecen környéki sókivirágzást; eredményeiről 1777-ben könyvet adott ki Bécsben. A helyi környezet anyagai ugyanúgy kutatási kérdést jelentettek számára, mint az európai tudomány új elméletei.

Emléke ezért a tudás továbbadásának története is. Egy jó tanár nemcsak válaszokat közöl, hanem kíváncsiságot ébreszt, és megmutatja, hogyan lehet egy kérdésnek utánajárni. Hatvani alakjának tartós népszerűsége azt jelzi, milyen erősen megmaradhat egy rendkívüli tanári személyiség a közösség emlékezetében. A legenda ma is izgalmas; a mögötte álló kutató és oktató teljesítménye ad neki biztos történelmi alapot.

Forrás: OSZK, Magyar Elektronikus Könyvtár: Hatvani István

KFKI tudománytörténeti gyűjtemény: Hatvani István

Tudománytörténeti tanulmány Hatvaniról, MTA REAL

4. Henri Charrière: a szabadságvágy történetté formálva

120 éve • A Pillangó szerzője 1906. november 16-án született

Henri Charrière nevét világszerte egy pillangó tette ismertté: a Papillon, magyarul Pillangó című könyv és film a fogságból való menekülés jelképe lett. Az 1906. november 16-án született francia szerző 1969-ben adta közre elbeszélését a büntetőtelep világáról és szökéseiről. A történet erejét az adja, hogy a főhős újra és újra elképzelhetőnek tartja a szabad életet, még akkor is, amikor környezete minden tapasztalata ennek ellenkezőjét sugallja.

Charrière-t 1931-ben gyilkosság miatt életfogytig tartó kényszermunkára ítélték, és a francia guyanai büntetőrendszerbe került. Bűnösségét tagadta. A könyv ezt a személyes nézőpontot emeli az elbeszélés alapjává: az olvasó a magát ártatlannak valló fogoly tapasztalatain keresztül ismeri meg az intézményeket, a kiszolgáltatottságot és a túlélés szövetségeit. A szerző álláspontját ugyanakkor külön kell választani attól, amit a történész bizonyított tényként állíthat.

A Pillangó körül a megjelenése óta vita folyik. Az önéletrajzi történet több részletének hitelességét megkérdőjelezték; felmerült, hogy más elítéltek élményei is beépültek. Éppen ezért a művet érdemes személyes emlékekből és irodalmi formálásból született elbeszélésként olvasni. A börtönrendszer történetéhez más források is szükségesek. Ettől a könyv emberi hatása még érthető: a remény fenntartását mutatja meg szélsőséges függésben.

Az 1973-as film Franklin J. Schaffner rendezésében készült, Steve McQueen és Dustin Hoffman főszereplésével. A mozgókép a szökést, a barátságot és a testi-lelki ellenállást emelte emlékezetes jelenetekké. A siker révén a Pillangó olyanok számára is a szabadságvágy története lett, akik a könyvet nem olvasták. A film azonban újabb feldolgozás: saját eszközeivel válogat és alakít.

Charrière évfordulója így kétféle figyelmet kér. Meg lehet őrizni a történet együttérzését a fogoly iránt, és közben kérdéseket lehet feltenni a forrásoknak. Az emlékezet gyakran erős képekben gondolkodik; a történelmi megértés ezek mellé bizonyítékokat keres. A Pillangó tartós ereje abban áll, hogy a bezártság közepén is elképzeli a másféle élet lehetőségét.

Forrás: Ardèche életrajzi gyűjtemény: Henri Charrière

Criminocorpus: Papillon, bibliográfiai rekord

Brit Filmintézet: Papillon (1973)

5. Milton Friedman: vita arról, mit tehet a gazdaságpolitika

20 éve • Milton Friedman 2006. november 16-án halt meg

Milton Friedman a XX. század egyik legnagyobb hatású és legtöbbet vitatott közgazdásza volt. Húsz éve, 2006. november 16-án halt meg; közgazdasági Nobel-emlékdíját éppen ötven éve, 1976-ban kapta. A díj indoklása a fogyasztás elemzését, a pénztörténeti és pénzelméleti kutatásokat, valamint a gazdaság stabilizálásának összetettségét hangsúlyozta. Ez a felsorolás jóval szélesebb munkásságot jelez, mint amit egyetlen politikai jelszó összefoglalhat.

A fogyasztás vizsgálatában Friedman arra hívta fel a figyelmet, hogy a háztartások döntéseit a tartósan várható jövedelmük is alakítja. Egy egyszeri bevételt és egy hosszú távra biztosnak érzett fizetésemelést eltérően kezelhetnek. Az úgynevezett permanensjövedelem-hipotézis ezért a családok időbeli tervezését állítja az elemzés középpontjába. A közvetlenül megfigyelhető havi kereset mögött várakozások, korábbi tapasztalatok és a jövőre vonatkozó becslések is működnek.

Anna Schwartzcal közösen írt, 1963-ban megjelent amerikai pénztörténeti munkája a pénzállomány változását és a bankrendszer működését kapcsolta a gazdaság nagy fordulataihoz. A harmincas évek válságának értelmezésében a jegybank hibáinak és a pénzügyi összeomlásnak meghatározó szerepet tulajdonítottak. Ezzel vitára késztették a szakmát arról, hogyan mélyíthet el egy válságot a rossz gazdaságpolitikai válasz.

Friedman a monetarizmus meghatározó alakjaként a pénz szerepét és a gazdaságpolitikai beavatkozások korlátait hangsúlyozta. Kutatásai mellett a piaci megoldások nyilvános szószólója is volt. A tudományos eredmények megítélését azonban érdemes külön vizsgálni az általuk ihletett politikai programokétól. Egy történeti összefüggés feltárása önmagában még nem ad minden helyzetben alkalmazható döntési receptet.

Évfordulója ezért a gazdasági viták minőségéről is szól. Milyen adat igazol egy állítást, milyen feltételek mellett működik egy elmélet, és ki viseli egy döntés következményeit? Az infláció, a megtakarítás és a munkahelyek biztonsága egyszerre statisztikai és személyes tapasztalat. Friedman örökségét akkor értjük pontosabban, ha az erős állítások mellett a bizonyítékoknak és az ellenvetéseknek is helyet adunk.

Forrás: NobelPrize.org: Milton Friedman – életrajzi adatok és a díj indoklása

NBER: Friedman 1976-os Nobel-emlékdíjáról

Becker Friedman Institute: Does Monetarism Still Have Currency?

6. Madarász Isti: új esélyek a magyar műfaji filmben

50 éves • Madarász Isti 1976. november 16-án született Miskolcon

Madarász Isti ötvenedik születésnapja olyan alkotói pályára irányítja a figyelmet, amely szívesen kapcsolja össze a magyar hétköznapokat a fantasztikum lehetőségeivel. Az 1976. november 16-án Miskolcon született rendező történeteiben az ismerős világ szabályai egyszer csak megváltoznak. Ettől a szereplők döntései is más megvilágításba kerülnek: új esélyt kapnak, időcsapdába kerülnek, vagy a halálon túl keresnek kapcsolatot egymással.

Első nagyjátékfilmje, a 2016-os Hurok egy időhurok köré épített thriller. Az illegális gyógyszerüzletbe keveredő Ádám olyan eseménysorban találja magát, amelynek ismétlődése egyszerre kínál menekülést és állít új akadályokat. Madarász a forgatókönyvet is jegyezte. A film alaphelyzete látványos szerkezeti játékra ad lehetőséget: egy korábban megismert esemény jelentése megváltozhat, ha más nézőpontból vagy új tudással térünk vissza hozzá.

Az időhurok a néző figyelmét is munkára fogja. Emlékeznie kell a részletekre, követnie az eltéréseket, és mérlegelnie, hogy a főhős mit tanult az előző kísérletből. A feszültséget így az üldözés és a veszély mellett a megértés folyamata teremti meg. A műfaji ötlet egyúttal emberi kérdéshez vezet: mit kezdenénk azzal a lehetőséggel, ha ismét találkoznánk saját rossz döntésünk következményével?

Más hangot üt meg a 2022-es Átjáróház, amelynek forgatókönyvét Veres Attila írta. A rendezés a romantikus történetet a túlvilág képzeletével kapcsolja össze. A halottasházban dolgozó Krisztián és Ági kapcsolata egy olyan határhelyzetben bontakozik ki, amelyet a hétköznapi szabályok nem írnak le. A természetfeletti itt a kötődés és az elengedés történetének ad teret, humorral és érzelmi kíváncsisággal.

A két film más műfaji eszközökkel dolgozik, de közös bennük az ismerős emberi vágy: helyrehozni valamit, elérni valakit, másként folytatni az életet. Madarász pályája azt mutatja, hogy a magyar környezet és a közönségfilmes történetmondás sokféleképpen találkozhat. Az ötvenedik születésnap alkalom arra is, hogy a rendezői teljesítmény mellett a forgatókönyvírók, színészek és a teljes alkotócsapat munkáját is észrevegyük.

Forrás: Deszkavízió: Madarász Isti 50 éves

Nemzeti Filmintézet: Hurok – adatlap és alkotók

Nemzeti Filmintézet: Átjáróház – adatlap és alkotók

7. Mars–96: a küldetés, amely nem jutott el a Marsig

30 éve • A Mars–96 űrszonda 1996. november 16-án indult

  1. november 16-án Bajkonurból indult a Mars–96, az orosz bolygókutatás nagy vállalkozása. A nemzetközi együttműködésben készült műszerek a vörös bolygó légköréről, felszínéről és belső szerkezetéről gyűjtöttek volna adatokat. A küldetés azonban már a Föld közelében kudarcot vallott. A Mars felé vezető pálya helyett földkörüli pályán maradt, majd november 17-én visszatért a légkörbe. A Marsot soha nem érte el.

A terv összetettségét a fedélzetre csomagolt kutatóeszközök jelzik. A keringőegység mellett két kisebb leszállóállomást és két, a felszínbe hatoló mérőegységet szántak a bolygó vizsgálatára. Az eltérő eszközök különböző távolságokból és környezetekből szolgáltattak volna információt. A keringő pályáról készülő megfigyelések így helyi mérésekkel egészülhettek volna ki. A kutatók a bolygó működésének több részletét kívánták egyszerre megérteni.

A feljuttatás egyik döntő lépése hiúsult meg: a hajtóműfokozat nem végezte el megfelelően a Mars felé továbbindító manővert. Egy ilyen esemény az egész mérési programot elérhetetlenné teszi, bármilyen gondosan készültek is el a tudományos műszerek. A műszaki rendszerek egymásra épülnek. A sikerhez a rakéta, a pályamódosítás, az energiaellátás, a kommunikáció és végül a mérőberendezések működése együtt szükséges.

A veszteség évekre szóló kutatói munkát érintett. Egy űrműszer tervezése, megépítése és kipróbálása hosszú előkészítés, amelynek célja egy ritka mérési lehetőség kihasználása. Ha a küldetés elvész, az elmaradt adatot nem lehet egyszerűen pótolni egy másik napon. Ugyanakkor a tervezésben és a vizsgálatokban megszerzett tudás további munkák kiindulópontja lehet. A bolygókutatás történetéhez a sikertelen utak tanulságai is hozzátartoznak.

A Mars–96 évfordulója emlékeztet arra, mennyire nehéz a Földtől távol megbízhatóan működő rendszert létrehozni. A látványos indítás a küldetés első szakasza; a tudományos eredményhez még számos feltételnek kell teljesülnie. A történet emberi léptéke is ebből érthető meg: mérnökök és kutatók éveken át készülnek néhány megismételhetetlen műveletre. A Mars felé vezető út minden sikerében ott van ennek a törékeny folyamatnak a teljesítménye.

Forrás: NASA/JPL: Mars ’96 – korabeli küldetési sajtóanyag

LASP, University of Colorado: Mars 96

NASA/NSSDC: a Mars-kutatás kronológiája

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük