Az Európai Unió olyan eszközt készítene elő, amellyel szélsőséges esetben teljesen lezárhatná piacát egy gazdasági támadást indító ország előtt. A Bloomberg értesülése szerint az uniós vezetők év végéig várják a javaslatot. A fenyegetés erejét azonban az is eldönti, hogy Európa elviselné-e saját válaszlépésének következményeit.
Az uniós piacra jutás mint alkueszköz.
Az október 15–16-i brüsszeli csúcs nyilvános következtetései új eszközöket sürgetnek a gazdasági egyensúlytalanságok kezelésére. A teljes piaclezárás a Bloomberg által ismertetett terv. Elfogadott általános Kína-embargóról nincs szó, az új eszköz pontos hatálya és alkalmazási feltételei még tisztázásra várnak.
Az EU már 2023. december 27. óta rendelkezik kényszerítésellenes eszközzel. Ez akkor alkalmazható, ha egy külső ország kereskedelmi vagy beruházási nyomással akar politikai döntést kikényszeríteni. Végső esetben már ez is lehetővé tesz piaci korlátozásokat. Az új terv mögött a gyorsabb fellépés igénye áll. A készülő szabályozás részletei mutatják majd meg, mennyivel bővülne az unió mozgástere.
A csendes hódítás sorozatunkban a kikötők, vasutak, bányák és digitális rendszerek felől vizsgáltuk a függőséget. A visszatérő kérdés az volt, marad-e működő választási lehetőség az egyes szerződések aláírása után. A mostani hír ennek másik oldalát mutatja meg. Milyen választ tud adni a fogadó gazdaság, ha a partner a nélkülözhetetlenségét nyomásgyakorlásra használja?
A kockázat kézzelfogható. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a Kína által 2025 áprilisában bevezetett ritkaföldfém-exportkorlátozások egyes autógyártókat termeléscsökkentésre vagy átmeneti leállásra kényszerítettek. Kis mennyiségben szükséges nyersanyagok hiánya is egész termelési láncokat akaszthat meg.
Az Eurostat adatai szerint az EU 2025-ben 559,4 milliárd euró értékű árut importált Kínából, miközben 199,6 milliárdért exportált oda. Az árumérleg hiánya 359,8 milliárd euró volt. Ez önmagában sem tisztességtelen versenyt, sem politikai zsarolást nem bizonyít. A számok viszont jelzik, mekkora gazdasági kapcsolatot érintene egy súlyos konfliktus.
Peking másként értékeli a vitát. Lan Foan kínai pénzügyminiszter október 16-án együttműködést ajánlott, és az egyensúlytalanságokat összetett szerkezeti problémának nevezte, amelyre a geopolitika és a protekcionizmus is hat. Az uniós válaszban külön kell választani az olcsóbb termékekkel folytatott versenyt a bizonyítható állami torzítástól és a kényszerítéstől.
Értékelésünk szerint a kölcsönös függőség Európának is ad alkuerőt. A kínai vállalatok számára értékes az uniós vásárlók elérése. A terv ezt használná elrettentésre. Hatása akkor lehet, ha Peking elhiszi, hogy a tagállamok szükség esetén közösen alkalmaznák, és a várható veszteségek láttán sem fordulnának egymás ellen.
A teljes piaclezárás közben európai gyártóktól is elvághatna beszállítókat, drágulást vagy hiányt okozhatna. A kínai ellenlépések az európai exportálókat is sújthatnák. Működő helyettesítő beszerzések nélkül a kemény válasz ígérete ezért könnyen hiteltelenné válhat.
Magyar szempontból ebből az következik, hogy egy beruházást a munkahelyek száma mellett a szankciók okozta sérülékenysége alapján is értékelni kell. Egy hazai gyárat egyszerre érinthet az exportmegrendelések csökkenése és egy nélkülözhetetlen alkatrész elmaradása. A helyben megszerzett tudás, a beszállítói választék és a munkavállalók védelme válság idején mutatja meg az értékét.
Az új uniós irány indokolt törekvés a gazdasági mozgástér védelmére. A piaclezárás lehetősége világos feltételekkel, arányos és visszavonható intézkedésekkel szolgálhatja ezt. A hiteles fellépéshez közös tagállami döntésképesség és a függőséget ténylegesen csökkentő beruházások kellenek. A kereskedelmi jogszabály önmagában nem teremt másik nyersanyagforrást vagy új európai beszállítót.
(basic)