A csendes hódítás 4. rész

0

Pireusz Európa kínai tengeri kapuja

Pireusz a kínai gazdasági jelenlét egyik legismertebb európai példája. A történet megértéséhez a kikötői társaságot, a terminált és a kikötő területét külön kell látni. A COSCO 67 százalékos szavazati részesedéssel rendelkezik a Piraeus Port Authorityban. A II. és III. konténermólót működtető Piraeus Container Terminal viszont a COSCO SHIPPING Ports százszázalékos leányvállalata. A teljes kikötő százszázalékos kínai tulajdonáról szóló állítás ezért pontatlan.

A PCT 2009 októberében kezdte meg a II. és III. mólóra szóló 35 éves koncesszió végrehajtását. A PPA feletti kínai részesedés 2016-ban 51 százalék lett, majd 2021 októberében 67 százalékra nőtt. A részvényesi ellenőrzés és a terminálüzemeltetési jog így egymás mellé került.  [2] [3]

A beruházás gazdasági eredménye mérhető. A PPA 2025-re 250,8 millió eurós bevételt és 132,3 millió eurós EBITDA-t jelentett. Az EBITDA a kamatok, adók és értékcsökkenési leírás előtti eredményt jelenti; nem azonos a szabad pénzárammal vagy a görög állam bevételével. A kikötői társaság üzleti fejlődése mégis mutatja, hogy a kínai jelenlét valós működő gazdasági kapacitást épített.  [10]

A stratégiai többlet a vállalatcsoport szerkezetéből adódik. A COSCO hajózási és terminálüzemeltetési érdekei összekapcsolhatók: ugyanaz a csoport irányíthat hajózási szolgáltatást és rakparti kapacitást. Ez hatékonyabb szervezést és biztos forgalmat adhat, miközben a döntési pontok koncentrálódnak. A koncentrációból azonban önmagában nem következik, hogy a kikötő politikai utasításra működik vagy bezárható.

A pireuszi áru közép-európai továbbítása a Balkánon át vezető vasúti kapcsolatok értékét is növeli. A földrajzi lehetőség és a tényleges versenyképesség külön kérdés: határátlépési idő, menetrend, díj, pályakapacitás és megbízhatóság dönti el, milyen arányban választják a szállítók ezt az útvonalat.

Görögország számára a mérleg egyik oldalán az üzleti fejlődés, a foglalkoztatás és a kikötői szolgáltatások állnak. A másikon a többségi részvényesi ellenőrzésből és a kapcsolódó logisztikai hálózatból eredő kitettség. Az állam és az uniós szabályozás jogkörei továbbra is relevánsak: a többségi befektető nem válik a kikötő fölötti állami hatalom birtokosává.

Pireusz tanulsága ezért kettős. A tőkebeáramlás sikeres modernizációt hozhat, miközben hosszú időre meghatározza, mely vállalatcsoport alakítja a térség kereskedelmi kapcsolatait. A dolgozói érdek ott jelenik meg, hogy a forgalomnövekedés milyen bérekben, munkafeltételekben és képzési lehetőségekben ölt testet.

kép: Pireusz konténerkikötője a keratsini magaslatról. A felvétel a kikötő térbeli léptékét mutatja. Fotó: Aaaatu; CC BY-SA 4.0. 

Szerző: (basic)

Folyt köv…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük