2026. november 5.
A zongorától a képek olvasásáig, az olimpiai pásttól egy budapesti aluljáróig vezet november 5. hét története. Cziffra György, John Berger, Kabos Endre és Art Garfunkel évfordulója mellé a romani nyelv és az iskolai biztonság ügye kerül: különböző utak, amelyeken keresztül a kultúra és a közösség alakítja az életünket.
1. A billentyűkön visszaszerzett szabadság – Cziffra György 105 éve született
- november 5. • 105. születési évforduló
Cziffra György 1921. november 5-én született Budapest angyalföldi Tripolisz nevű szegénynegyedében. A későbbi világhírű zongoraművész történetét gyakran a rendkívüli tehetség gyors felemelkedéseként mesélik el, pedig pályája többször is megszakadt. A gyermekkori tanulás, a megélhetést biztosító bárzongorázás, a háború és a fogság egyaránt alakította az életét. Születésének 105. évfordulóján a virtuóz teljesítmény mögött azt a munkát is érdemes meghallani, amellyel újra és újra megteremtette saját művészi mozgásterét.
A Zeneakadémián korán felismerték képességeit, de a tanulmányoktól a nemzetközi pódiumig hosszú és nehéz út vezetett. A pesti éjszaka zenészeként közvetlen kapcsolatban állt a közönséggel: a rögtönzés és a zenei témák szabad alakítása a mindennapi munkájához tartozott. A háború után ismét ebből a közegből indult. Az ötvenes évek elején egy sikertelen határátlépési kísérlet után bebörtönözték és kényszermunkára fogták. A hangszerhez való visszatérés ezért számára fizikai és egzisztenciális újrakezdést is jelentett.
1956-ban családjával elhagyta Magyarországot, és rövidesen a nyugati koncertélet egyik nagy feltűnést keltő előadója lett. Liszt művei különösen szorosan kapcsolódtak a nevéhez, de repertoárja más romantikus szerzők zenéjét is felölelte. Játékában a rendkívüli technikai biztonságot az alakítás szabadsága tette személyessé. Saját átiratai és improvizációi azt mutatják, mennyire eleven anyagként kezelte a zenei témát. A hallgató számára a nehéz futamok mellett a hangsúly, a karakter és az egész forma lendülete is meghatározó élmény.
A siker később más művészek támogatására is lehetőséget adott. Cziffra és felesége a franciaországi Senlis-ben alakított ki olyan helyet, ahol fiatal előadók és alkotók mutatkozhattak be; alapítványukat 1977-ben hozták létre. Ez a fejezet különösen fontos egy olyan életben, amelyben a tehetség kibontakozása sokszor a körülmények ellenében történt. A segítség itt a saját tapasztalat továbbadását is jelentette. Cziffra felvételeit hallgatva ma a zongorista egyéni hangját keressük, pályáját felidézve pedig azokat a lehetőségeket, amelyek nélkül egy kivételes képesség is könnyen néma maradhatott volna.
Források: Cziffra György Fesztivál: Életrajz · Budapest Music Center: Cziffra György · Magyar Zene, 2021/3: Cziffra-kutatások
2. Ki tanít meg látni? – John Berger születésének századik évfordulója
- november 5. • 100. születési évforduló
John Berger 1926. november 5-én született Londonban. Festőként indult, majd íróként, kritikusként és televíziós gondolkodóként változtatta meg sokak viszonyát a képekhez. Századik születési évfordulóján különösen időszerű a kérdése: mi minden vesz részt abban, amit látásnak nevezünk? Egy képet előzetes tudással, várakozással és társadalmi tapasztalattal nézünk. Berger munkája ezekre a többnyire észrevétlen feltételekre irányította a figyelmet, és az értelmezést a szakértők nyelvéből a szélesebb nyilvánosságba vitte.
Legismertebb vállalkozása az 1972-es Ways of Seeing, a BBC sorozata és a hozzá kapcsolódó könyv. A könyv több alkotó közös munkájából született; Berger mellett Sven Blomberg, Chris Fox, Michael Dibb és Richard Hollis is részt vett benne. A nézőt arra ösztönözte, hogy a műalkotás környezetét is vizsgálja. Másképpen találkozunk egy festménnyel a falon, egy könyv reprodukcióján vagy egy televíziós képen. A kivágás, a sorrend, a magyarázó szöveg és a mellé helyezett másik kép egyaránt befolyásolja, mit veszünk észre és mit gondolunk fontosnak.
Berger a tulajdon, a reklám és a nemek ábrázolásának kérdéseit is bevonta a művészetről szóló beszélgetésbe. Ezzel vitatható, továbbgondolható állításokat tett a képek társadalmi működéséről. Ugyanebben az évben G. című kísérleti regényéért Booker-díjat kapott. Díjátadó beszéde és a pénz egy részének felajánlása politikai vitát váltott ki: az elismerés pillanatát az intézmény és a társadalmi viszonyok vizsgálatára használta. A kritikusi kérdezés tehát a saját helyzetére is kiterjedt, és az irodalmi sikert sem kezelte a környezetétől független eseményként.
Később egy francia falusi közösségben élt; műveiben a munka, az elvándorlás és a mindennapi tapasztalat is fontos helyet kapott. A 2017-ben elhunyt szerző öröksége ma a képernyők világában is használható. Egy hírkép, egy hirdetés vagy egy közösségi oldalon megjelenő fotó előtt ugyanúgy feltehetjük a kérdést: ki készítette, milyen részletet választott, és milyen történetet kapcsoltak hozzá? Berger olvasása nem ad minden képre kész megfejtést. Inkább figyelmesebb nézővé tehet: olyanná, aki a látvány mellett saját nézőpontjának eredetére is kíváncsi.
Források: John Berger Estate: Ways of Seeing · The Booker Prizes: John Berger · The Booker Prizes: G.
3. Egy nyelvben őrzött világ – A romani nyelv világnapja
November 5. • Az UNESCO által 2015-ben meghirdetett világnap
November 5. a romani nyelv világnapja, amelyet az UNESCO 2015-ben hirdetett meg. A kezdeményezés a nyelv és a hozzá kapcsolódó kultúra megőrzését, kutatását és élő használatát állítja középpontba. Egy nyelv sorsa a beszélők mindennapjaiban dől el: van-e kivel beszélniük, hozzáférnek-e könyvekhez és oktatáshoz, át tudják-e adni a családi tudást a következő nemzedéknek. A világnap ezért a közösségi emlékezet mellett a jelen idejű lehetőségekről is szól. Arról, milyen helyet kap egy nyelv az otthonon kívül, a nyilvánosságban.
A romani indoeurópai nyelv, azon belül az indoárja ághoz tartozik; története az európai nyelvi sokféleség régi rétegeit is őrzi. Több változatban él, különböző országok és közösségek tapasztalatával gazdagodva. A roma emberek nyelvi helyzete ugyanakkor nem egyforma: a származásból önmagában nem lehet megállapítani, ki milyen nyelven beszél. A pontos megnevezés és a helyi közösség ismerete ezért alapvető. A nyelv bemutatásakor a beszélők saját szavai és választásai adhatnak biztosabb kiindulópontot, mint a kívülről rájuk húzott általánosítások.
A megőrzéshez sokféle munka járulhat hozzá. A családi történetek rögzítése, az irodalom és a fordítás, a tananyagok készítése vagy a digitális felületek használata más-más kaput nyit. Az írott forma és a közös oktatási eszközök kialakítása közben külön figyelmet igényel a változatok viszonya. A leírás akkor hasznos, ha segíti a megszólalást, és a beszélők saját nyelvi tapasztalatát is értéknek tekinti. Az Európa Tanács kapcsolódó munkájában ezért a közösségi részvétel, az oktatás, valamint a magán- és közéleti használat egyaránt szerepet kap.
A világnapból a kívülálló számára is következik egy egyszerű olvasói feladat: megismerni szerzőket, szövegeket és nyelvi történeteket. Egy kétnyelvű kötet vagy egy feliratozott beszélgetés közelséget teremthet ahhoz, ami addig csak általános kulturális címkének látszott. A nyelvi sokféleségnek akkor van valódi tere, ha a megszólalásra alkalom és figyelem is jut. November 5. így a hétköznapi használathoz vezet vissza. Az emlékezetben őrzött szó akkor kap jövőt, ha valaki ma is elmondhat vele egy új történetet, és akad, aki meghallgatja.
Források: UNESCO: World Day of Romani Language · Európa Tanács: A romani nyelv és közösségi részvétel
4. A biztonság az osztályterem része – Az iskolai erőszak és zaklatás elleni nap
- november 5. • November első csütörtöke
Az iskolai nap végén egy bántó történet ma könnyen tovább folytatódik az üzenetekben és a csoportokban. Az UNESCO iskolai erőszak és zaklatás elleni nemzetközi napja ezért az internetes zaklatást is megnevezi. A napot november első csütörtökén tartják, ami 2026-ban november 5-ére esik. A kezdeményezést 2019-ben fogadták el, első alkalommal 2020-ban emlékeztek meg róla. Központi gondolata, hogy a tanulás feltételeihez a biztonság és az emberi méltóság védelme éppúgy hozzátartozik, mint a tanterem vagy a tankönyv.
A zaklatás megértéséhez fontos az ismétlődés és az erőviszonyok vizsgálata. A szakmai leírások olyan viselkedésmintára figyelnek, amelyben a célpont nehezen tudja megvédeni magát, a bántás pedig újra előfordul vagy ennek fenyegetésével jár. A helyzet lehet testi, szóbeli, kapcsolati vagy online. A kiközösítés és a megalázó kép terjesztése kevésbé látványosnak tűnhet egy verekedésnél, mégis tartós kiszolgáltatottságot teremthet. Az egyes esetek megértéséhez ezért a csoport működését és a körülményeket is látni kell.
Az UNESCO és az Európa Tanács megközelítésében az egész iskolát bevonó munka kap hangsúlyt. Ehhez világos, érthető szabályok, felkészült pedagógusok, elérhető jelzési lehetőségek és a diákok részvétele szükséges. A közösség hallgató tagjainak is van szerepük: a nevetés, a továbbküldés vagy a csend hatással lehet arra, mi folytatódik. A megelőzés ezért a mindennapi kapcsolatok minőségét is érinti. Az intézmény hitelességét az teremti meg, ha a jelzést következetes, az érintettek biztonságát szem előtt tartó válasz követi.
A nemzetközi nap arra alkalmas, hogy egy iskola a saját gyakorlatára is ránézzen. Tudják-e a tanulók, kit kereshetnek meg? Értik-e a felnőttek, milyen online terekben folytatódik a közösség élete? Kap-e figyelmet az a gyerek is, aki ritkán szólal meg? Ezeknek a kérdéseknek egész évben helyük van az iskolában. A novemberi dátum közös kiindulópontot adhat hozzájuk. Az eredmény végül a hétköznapokban érződik: abban, hogy lehet segítséget kérni, a megalázás nem válik megszokott háttérzajjá, és a közösség tagjai számíthatnak egymásra.
Források: UNESCO: Az iskolai erőszak és zaklatás elleni nap · UNESCO: A pedagógusok szerepe a megelőzésben · Európa Tanács: Bullying
5. Három olimpiai arany, tragikusan megszakadt élet – Kabos Endre 120 éve született
- november 5. • 120. születési évforduló
Kabos Endre születésének és halálának évfordulója egymást követő napokra esik. A háromszoros olimpiai bajnok kardvívó 1906. november 5-én született Nagyváradon, és 1944. november 4-én halt meg Budapesten, a Margit híd felrobbanásakor. Harminchét éves volt, egy nappal a harmincnyolcadik születésnapja előtt. A 120. születési évforduló így egyszerre sporttörténeti emlékezés és egy elpusztított élet felidézése. A dobogók sikere mellé szükségképpen odakerül az a korszak, amelyben az olimpiai dicsőség sem adott védelmet az üldözés ellen.
Gyermekéveit Berettyóújfaluban töltötte, később Budapesten tanult. A vívás eleinte nem tűnt magától értetődő választásnak, mégis ebben találta meg kivételes lehetőségét. Mestere, Italo Santelli iskolájában fejlődött, és balkezes, nyugodt, taktikus vívóként vált ismertté. A róla szóló szakmai emlékezések a tempóérzéket és a helyzetfelismerést emelik ki. A kard gyorsasága mögött nála jól követhető gondolkodás állt: kivárni a megfelelő pillanatot, alkalmazkodni az ellenfélhez, és a mozdulat sebességét a döntés pontosságával összekapcsolni.
Az 1932-es Los Angeles-i olimpián csapatban aranyat, egyéniben bronzot szerzett. Négy évvel később Berlinből két aranyéremmel tért haza: az egyéni és a csapatversenyt is megnyerte. A három olimpiai elsőség és a bronz a magyar kardvívás kiemelkedő eredményei közé tartozik. A korabeli sportolói élethez azonban a civil megélhetés gondjai is hozzátartoztak. Kabosnak vállalkozással és munkával kellett biztosítania a mindennapokat. Ez a háttér közelebb hozza a bajnokot: a kimagasló teljesítmény mellett ugyanúgy egzisztenciát kellett teremtenie.
A zsidó származása miatt üldözött sportolót a háború idején munkaszolgálatra hívták be. Halála a Margit híd 1944-es katasztrófájához kapcsolódik, amely a város pusztulásának egyik súlyos eseménye volt. Életének végét felidézve a pontos életkor különösen beszédes: a harmincnyolcadik születésnap már elmaradt. A sportemlékezetnek ezért a teljes embert kell megőriznie a találatok és az érmek mögött. Kabos története a képesség, a szorgalom és a történelmi kiszolgáltatottság találkozása. Az évfordulón a győztes asszók mellett ennek a folytatás nélkül maradt pályának is helye van.
Források: Vívómúzeum: Kabos Endre · Magyar Vívó Szövetség: Kabos Endre emlékezete · Hajrá Magyarok: Kabos Endre
6. A második hang önálló ereje – Art Garfunkel 85 éves
- november 5. • 85. születésnap
Art Garfunkel 1941. november 5-én született a New York-i Queensben. Nyolcvanötödik születésnapján egy olyan hangot ünneplünk, amelyet sokan egy másik hanggal együtt ismertek meg. A Simon & Garfunkel dalainak világában az összecsengés önálló alkotóerő: a dallam és a harmónia együtt formálja azt az érzelmi teret, amelyhez nemzedékek kötnek személyes emlékeket. Garfunkel történetében ezért az előadói teljesítmény különösen fontos. Egy dal életét a megírása után az is alakítja, milyen hangon és milyen figyelemmel szólal meg.
Paul Simonnal fiatalon, iskolai közegben ismerkedtek meg. Közös zenei útjuk az amerikai folk és a pop találkozásának egyik meghatározó története lett. A hatvanas évek lemezei a korszak nyugtalanságát és bensőségességét egyszerre tudták megszólaltatni, miközben az énekhangok összjátéka könnyen felismerhetővé tette a duót. A dalok erejéhez a hangszerelés és a stúdiómunka is hozzájárult. A két énekes viszonya zeneileg többet jelentett a feladatok elosztásánál: ugyanannak a dallamnak a jelentését a találkozó hangszínek alakították.
A Bridge over Troubled Water különösen világosan mutatja a szerző és az előadó különböző hozzájárulását. A dalt Paul Simon írta, az emblematikus szólóéneket Garfunkel adta hozzá; a címadó album 1970-ben jelent meg. A visszafogott indulásból kibontakozó előadás az énekhang ívére és a zenei fokozásra épül. A hallgató közvetlen érzelmi élményt kap, amely mögött pontos művészi döntések állnak. A dal a duó utolsó stúdióalbumának címadó száma lett, és jól példázza, hogyan válhat egy konkrét előadói megszólalás a zeneszám tartós emlékezetének részévé.
Garfunkel később önálló énekesi pályát is épített, a közös örökséget pedig újabb találkozások és előadások tartották jelen a köztudatban. A Simon & Garfunkel 1990-ben került be a Rock & Roll Hall of Fame-be. A hivatalos elismerés mögött mégis a magánhallgatások sokasága adja a pálya valódi távlatát: rádióból felismert hangok, újra elővett lemezek, egy következő nemzedéknek megmutatott dal. Garfunkel születésnapján erre a sajátos közelségre is gondolhatunk. A harmonikus együtténeklésben minden hangnak külön munkája van, még akkor is, amikor a hallgató egyetlen, összefüggő megszólalást hall.
Források: Art Garfunkel: Hivatalos életrajz · Simon & Garfunkel: Hivatalos pályakép · Songwriters Hall of Fame: Bridge over Troubled Water · Rock & Roll Hall of Fame: Simon & Garfunkel
7. A város a járdaszint alatt – Hatvan éve adták át az EMKE aluljárót
- november 5. • 60. évforduló
A budapesti Blaha Lujza térnél 1966. november 5-én ünnepélyesen átadták az EMKE aluljárót, a forgalom előtt pedig november 6-án nyitották meg. A két dátum közül az idei évforduló az átadás hatvanadik évét jelöli. A Nagykörút és a Rákóczi út találkozásánál létrejött létesítmény a főváros egyik legforgalmasabb kereszteződésében teremtett új útvonalakat a gyalogosoknak. Története közlekedési beruházásként indult, azóta azonban a városi mindennapok, találkozások és emlékezetes áthaladások helyszínévé is vált.
Az elnevezés a sarkon működő egykori EMKE kávéház emlékét őrzi. A név így a föld alatti térbe is magával vitte a régebbi város kulturális rétegét. A környéken színház, áruház, sajtó és vendéglátás kapcsolódott össze; a tér a közlekedés mellett a nyilvánosság színtere is volt. Az aluljáró építésének időszakában a városrész nagy átalakuláson ment keresztül. A régi Nemzeti Színház eltűnése különösen erősen megmutatta, hogy a korszerűsítés a közös emlékezetben veszteségekkel és vitákkal is összekapcsolódhat.
Az EMKE a főváros második korszerű gyalogos-aluljárója volt az Astoria után. A metróval való kapcsolatot ugyanakkor pontosan kell datálni: a kelet–nyugati vonal Blaha Lujza téri állomása csak 1970-ben kapcsolódott be az aluljáró forgalmába. Az 1966-os megnyitás tehát megelőzte a metró használatát. A tervek ennél is nagyobb átalakítást képzeltek el: az egymást keresztező közúti irányok szintbeni elválasztása is felmerült, ám ez nem valósult meg. A megépült tér így egy átfogóbb közlekedési elképzelés részleteként is olvasható.
Hat évtized alatt az aluljáró másféle történeteket is összegyűjtött. A siető utas számára néhány perc útvonal, másnak találkozóhely, tájékozódási pont vagy a belváros egyik jellegzetes emléke. Az ilyen terek minőségét a hétköznapi használat mutatja meg: mennyire könnyű eligazodni, áthaladni, megállni vagy segítséget kérni bennük. Az EMKE évfordulója ezért a városi figyelemről is szólhat. A nagyszabású beruházásokat ünnepélyesen adják át, a hely valódi életrajzát aztán a használói írják tovább, naponta megtett, többnyire észrevétlen útjaikkal.
Források: Nemzeti Archívum: A pesti legek aluljárója · 1966 közlekedéstörténeti kronológiája · Index: A metróépítés és a Blaha Lujza tér átalakulása