Nyakunkon a megélhetési válság, kegyetlen dilemmával szembesülnek a magyarok
Kegyetlen paradoxonban a magyarok. Tudják hogy az állam nem fog róluk gondoskodni nyugdíjas korukban, de kevesen gondolkodnak előre. Ez persze nem kizárólag tájékozatlanság, vagy lustaság, egy friss kutatás szerint a magyarok nagy része hónapról hónapra él, és esélye sincs nyugdíj-előtakarékosságban, vagy egyéb megtakarítási formában gondolkodni. Nehéz évtizedekre előre tervezni, ha a jelen sem hagy hozzá pénzt. Riasztó adat viszont, hogy ötből egy magyarnak semmilyen megtakarítási lehetőségről nincs tudomása.
Havi 400–600 ezer forint: a kutatás résztvevői közül a legtöbben ekkora összegből tudnák fenntartani a kívánt életszínvonalukat nyugdíjasként. Mai értéken számoltak, vagyis azt mondták meg, most mennyit érne számukra a megfelelő időskori megélhetés. Arról már jóval kevesebben készítettek számítást, hogy a saját állami nyugdíjuk várhatóan mennyit fedezne ebből. A vágyott életnek sokaknál van ára, a hozzá vezető útnak azonban még nincs terve.
Az OVB Magyarország megbízásából készült 1015 ember válaszaira épülő Ipsos-felmérés válaszadóinak 86 százaléka szerint az állami nyugdíj nem lesz elegendő időskori megélhetési költségei fedezésére. A nyugdíjhoz közelebb álló, 46–55 éves csoportban ez az arány már 90 százalék.
Az aggodalom még nem terv
A teljes mintában mindössze 16 százalék próbálta már kiszámolni várható állami nyugdíját, és 32 százalék takarékoskodik a nyugdíjas éveire. Még élesebb az ellentmondás azok körében, akik elégtelennek gondolják a majdani ellátásukat: közülük csupán 12 százalék végzett számítást, és 29 százalék tesz félre idős korára. Vagyis ebben a csoportban tízből nagyjából hét ember úgy számít megélhetési nehézségekre, hogy közben nem takarékoskodik nyugdíjra.
„A kutatásban nagyon jól látszik a várakozások és a tényleges felkészülés közötti különbség. Sokan érzik, hogy az állami nyugdíj önmagában valószínűleg nem biztosítja majd azt az életszínvonalat, amelyet szeretnének, de jóval kevesebben jutottak el odáig, hogy ezt a saját helyzetükre is kiszámolják, és konkrét lépéseket tegyenek. Ez a rés azért fontos, mert megmutatja: a felismerés még nem feltétlenül jelent pénzügyi felkészültséget” – fogalmazott Szabadi Ágnes, az Ipsos kutatási munkatársa.
A kívánt időskori jövedelemben sincs egységes elképzelés. A havi 400–600 ezer forintos sávot 36 százalék jelölte meg, 23 százalék 200–400 ezer forinttal is beérné, 22 százalék pedig még nem gondolkodott azon, mennyiből szeretne élni. A legfiatalabb, 18–25 éves csoportban közel minden harmadik válaszadó számára nyitott ez a kérdés.
Felmerül, mennyire várható el, hogy valaki önállóan kiszámolja a majdani nyugdíját? Papp Ádám, az OVB Magyarország ügyvezetője szerint ez összetett feladat, amelyben az internetes kalkulátorok kiindulópontot adhatnak. Egy negyvenéves ember huszonöt évvel későbbi ellátását azonban ezek sem tudják pontosan megjósolni: jelenlegi szabályokból és feltételezésekből indulnak ki. A számítás így a felkészülés irányát segíthet meghatározni, nem biztos jövőbeli összeget ígér.
Németországot a rendszeres nyugdíjtájékoztatás példájaként említették: az állami nyugdíjbiztosítótól érkező, várható ellátásról szóló levelek személyes összeggel szembesítik a címzettet. Ezzel a távoli aggodalom is kézzelfoghatóbbá válhat. Az OVB külföldi tapasztalatai szerint a megtakarításnak a családi hagyományokban is erősebb helye lehet: Bajorországban, Dél-Németországban például előfordul, hogy a nagyszülők már a gyermek születésekor életbiztosítást indítanak. A húsz–huszonöt éves elköteleződés is természetesebb lehet, mint itthon. Ugyanakkor hangsúlyozták: gazdagabb társadalmakról beszélünk, ahol több pénz áll rendelkezésre.
A jelen viszi el a pénzt
A cselekvés elmaradását könnyű lenne halogatásnak tekinteni. A megtakarításokról szóló válaszok azonban ennél keményebb korlátot mutatnak:
a megkérdezettek 54 százalékának egyáltalán nincs pénzügyi megtakarítása vagy befektetése.
Az ezzel nem rendelkezők 67 százaléka az alacsony jövedelmét nevezte meg fő okként. Mindössze 9 százalék mondta, hogy még nem gondolt a megtakarításra.
A nyugdíjcélú takarékoskodás jövedelem szerinti különbsége különösen nagy. A havi nettó 300 ezer forint alatti jövedelműeknek 18 százaléka, az 500 ezer forintos vagy magasabb jövedelemmel rendelkezőknek 61 százaléka tesz félre az idős korára. A férfiaknál 43, a nőknél 21 százalék ez az arány.
Az sem jelenti automatikusan a nyugdíjra való felkészülést, ha valakinek van tartaléka. A megtakarítással rendelkezők 54 százaléka általános anyagi biztonságra, 50 százaléka váratlan kiadásokra tart fenn pénzt. Lakásvásárlást vagy felújítást 32 százalék említett, a nyugdíj pedig 30 százalékkal csak a negyedik helyre került. A gyermek jövőjére 24, utazásra 18, halálesettel kapcsolatos kiadásokra 8 százalék tartalékol; egy megtakarítás több célt is szolgálhat.
Ez a sorrend megmutatja, mivel versenyez az időskori biztonság. A félretett pénzre szükség lehet egy váratlan számla vagy lakásfelújítás miatt is, így a meglévő tartalékból sem következik, hogy az évtizedek múlva szintén rendelkezésre áll. A megtakarító 18–25 évesek mindössze 5 százaléka említette a nyugdíjat a céljai között, míg a 46–55 éveseknél 45 százalék volt ez az arány.
Az OVB ügyféltapasztalatai ehhez újabb magyarázatot adnak. A fiataloknak nemcsak távoli a nyugdíj, hanem a pénz hosszú távú lekötése is visszatartó erő: olyan megtakarítást keresnek, amelyhez egy változó élethelyzetben hozzáférhetnek. A cég beszámolója szerint ezért könnyebben indulnak el általános célú megtakarítással, mint kifejezetten nyugdíjra szóló termékkel. A rugalmasság iránti igény így akkor is akadályozhatja a nyugdíjcélú elköteleződést, ha valamennyi pénzt már félre tudnának tenni.
A lehetőségek is homályosak
A jövedelmi korlátok mellett az ismerethiány is látható.
A válaszadók 22 százaléka a kérdőívben felsorolt megtakarítási formák egyikét sem ismerte.
A nyugdíjhoz kapcsolódó formák közül az önkéntes nyugdíjpénztárt 32, a nyugdíjbiztosítást 30, a nyugdíj-előtakarékossági számlát 23 százalék ismerte. Az állampapír ismertsége is csak 46 százalékot ért el. A nyugdíjcélú lehetőségek közül a legelterjedtebb az önkéntes nyugdíjpénztár volt, amellyel a teljes minta 17 százaléka rendelkezett.
A meglévő pénz kezelése is árulkodó. A megtakarítással rendelkezők 29 százaléka készpénzben is tart tartalékot, és ezen a csoporton belül újabb 29 százaléknak kizárólag készpénzes megtakarítása van.
A tájékozottság és a tényleges pénzügyi döntés között további távolság van. Az infláció megtakarításokra gyakorolt hatását például a megkérdezettek 77 százaléka felismerte, ám közülük csak 19 százalék kért korábban tanácsadói segítséget ennek kivédéséhez. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az infláció ismerete még nem jelenti annak helyes beszámítását a tervekbe. Aki ma havi 600 ezer forintból szeretne élni, annak évtizedek múlva ennél nagyobb névleges összegre lehet szüksége ugyanahhoz az életszínvonalhoz.
Ötvenmillió, de milyen feltételekkel?
A beszélgetésen konkrét célösszeg is elhangzott. Egy negyvenéves ember példáján nagyjából 50 millió forintos, 65 éves korra felépítendő nyugdíjtőkéről beszéltek, amely az ismertetett kalkuláció szerint huszonöt év alatt havi 45–50 ezer forintos befizetéssel lenne elérhető. Az összeg a – várhatóan alacsony – állami nyugdíj kiegészítését szolgálná.
A feltételek itt döntőek. Saját számításunk szerint változatlan havi befizetéssel huszonöt év alatt 13,5–15 millió forint gyűlne össze pusztán a befizetésekből. Hangsúlyozták azonban, hogy a kalkulációk várható hozamokra épülnek, amelyeket egy pénzügyi válság is módosíthat.
A vállalat szerint a gyakorlatban a vállalható havi összeg legalább annyira fontos, mint a kitűzött végcél. Az ügyfelek kezdeti elképzelésénél gyakran kisebb rendszeres befizetést javasolnak, hogy az tartósan teljesíthető legyen. A tervezéskor ezért azt is végigveszik, mi történhet munkanélküliség, baleset vagy más családi változás esetén, és az adott terméknél milyen lehetőség van szüneteltetésre vagy pénzkivonásra. Rendszertelen bevételnél pedig olyan megoldás kerülhet előtérbe, amelybe akkor lehet befizetni, amikor erre valóban van fedezet.
Segítség kell, de bizalom is
Az OVB szerint a tervezésnek a személyes helyzet felméréséből kell kiindulnia: milyen életet szeretne az ügyfél, ehhez milyen bevételekre számíthat, és mekkora összeget tud félretenni.
A nyugdíjszakadékról nem azért kell beszélnünk, hogy félelmet keltsünk, hanem azért, hogy meg tudjuk határozni, mekkora távolságot kell áthidalnunk. Amíg csak azt érezzük, hogy talán nem lesz elég a nyugdíjunk, nehéz konkrét döntést hozni. Ha viszont ismerjük a saját számunkat, már lehet reális tervet készíteni
– fogalmazott Papp Ádám.
A tanácsadó vállalat közleménye szerint a pénzügyi tanácsadást már igénybe vevők 62 százalékának van megtakarítása, szemben az ilyen segítséget nem kérők 40 százalékával. A rendszeresen, havonta félretevők aránya is magasabb az előbbi csoportban: 43 százalék a 27 százalékkal szemben.
A kutatásból az is kiderül, hogy a magasabb jövedelműek gyakrabban fordulnak tanácsadóhoz. A megkérdezettek 72 százaléka még nem vett igénybe pénzügyi tanácsadást. A bizalom sem magától értetődő: 45 százalék vegyes érzésekkel viszonyul a tanácsadókhoz, és 36 százaléknak kiemelten fontos elvárása, hogy a termékekről részletes, érthető magyarázatot kapjon.
Az OVB az ismeretek korai megalapozását is hangsúlyozza: saját közlése szerint a 2024 márciusában indított Költs Okosan! programjában már több mint 24 ezer diák vett részt. A kutatás jövedelmi adatai azonban azt is megmutatják, hol húzódik a tudatosság határa. Aki nem tudja, hogyan kezdjen hozzá, annak az eligazodás segíthet. Akinél a megélhetés után nem marad félretehető pénz, annál a nyugdíjterv megvalósításához előbb a jelenlegi anyagi mozgástérnek kell bővülnie.(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Forrás: index.hu
