Amikor a hangerőt összetévesztjük a többséggel

Egy sokszor megosztott állítás könnyen úgy tűnhet, mintha már az egész társadalom elfogadná. Ez a benyomás önmagában is erősítheti az összeesküvés-elméletek vonzerejét. Kutatások és korábbi esetek mutatják, mekkora különbség lehet egy nézet láthatósága és valódi támogatottsága között.

Elég néhány perc egy indulatos kommentfolyamban, és máris az lehet az érzésünk: mindenki titkos háttéralkukról, eltitkolt veszélyekről és szándékosan félrevezetett emberekről beszél. A képernyőn látott véleményekből azonban könnyen túl nagy következtetést vonunk le. Egy közösségi oldal hozzászólásai nem adnak reprezentatív képet a társadalomról.

Erre a problémára hívja fel a figyelmet Kálmán Norbert 2026. október 12-én, a Pátria Rádió honlapján megjelent anyaga, amelyben Mrva Marianna szociológussal beszélgetett. A felvetés különösen nyugtalanító. Az összeesküvés-elméletek feltételezett népszerűsége maga is hozzájárulhat ahhoz, hogy hihetőbbnek találjuk őket. [1]

A pszichológiában leíró társadalmi normának nevezik azt, amit mások jellemző gondolkodásáról, vagy viselkedéséről feltételezünk. Hétköznapi nyelven, amit szerintünk a többiek hisznek vagy tesznek. Ha egy állítás körül széles egyetértést érzékelünk, ez támponttá válhat a saját ítéletünkben is. A látszólagos közmegegyezés, így a bizonyítékok helyére léphet. [3]

Egy 2026 szeptemberében megjelent, összesen 2906 résztvevőt bevonó kutatás hat vizsgálatban foglalkozott ezzel. Jan-Willem van Prooijen és munkatársai azt találták, hogy az erősebb összeesküvés-hit együtt járt mások hasonló hitének túlbecslésével. Kísérleteikben egy összeesküvést bemutató szöveg elolvasása növelte annak becslését is, hogy mások mennyire hisznek az adott elméletben. Egy további kísérletben a korábbi résztvevők tényleges válaszait bemutató adatok csökkentették az elméletek elfogadását. [2]

Az eredmények ugyanakkor árnyaltak. A puszta közlés, hogy „sokan” vagy „kevesen” hisznek valamiben, egy másik kísérletben nem változtatta meg érdemben a résztvevők véleményét. A konkrét, ellenőrizhető adatok hatásosabbnak bizonyultak. A szerzők további vizsgálatokat sürgetnek. A kísérleti eredményből még nem következik, hogy ugyanez minden országban, minden elméletnél és tartósan működik. [2]

A torzulásnak hálózati oka is lehet. Kristina Lerman és munkatársai a „többségi illúzió” jelenségét írták le. Ha egy kisebbségi véleményt a sok kapcsolattal rendelkező emberek képviselnek, sok felhasználó közvetlen környezetében többséginek látszhat. Modelljeik egyes, valós hálózatok szerkezetére épülő helyzeteiben húszszázaléknyi aktív szereplő mellett a hálózat tagjainak 60–70 százaléka látott aktív többséget a saját kapcsolatai között. Ez a hálózati torzulás szemléltetése, nem egy konkrét konteó társadalmi támogatottságának mérése. [4]

Az oltásellenes nézeteknél közvetlenül is kimutatták a tévedést. Egy 2021-ben közölt kutatásban 202 brit szülő vett részt. Túlbecsülték, hogy más szülők mennyire fogadják el az oltásokhoz kapcsolódó összeesküvés-elméleteket. Akik visszajelzést kaptak a ténylegesen mért véleményekről, közvetlenül utána kevésbé hittek ezekben az elméletekben. Hat hét múlva azonban már nem maradt fenn szignifikáns hatás. Az eredmény megmutatja a téves társadalmi kép jelentőségét és azt is, hogy egyetlen helyreigazítás hatása idővel elhalványulhat. [3]

Az 5G körüli járványhírek látványosan mutatták az elérés és az elfogadás különbségét. A brit Ofcom 2020. áprilisi felmérésében az online felnőtt válaszadók fele találkozott az előző héten olyan állításokkal, amelyek a koronavírus eredetét vagy okát az 5G-hez kapcsolták. Ez a szám a találkozást mérte. Önmagában semmit sem mond arról, hányan fogadták el igaznak az állítást. [5]

Egy külön, a Cardiffi Egyetem kutatói által végzett naplóvizsgálatban a kétszáz résztvevőből mindössze hárman utaltak lehetséges kapcsolatra az 5G és a koronavírus között; a válaszadók túlnyomó többsége elutasította az összefüggést. Ez nem volt országosan reprezentatív minta, ezért nem használható a teljes brit társadalom hitének becslésére, és az Ofcom adatával sem vethető közvetlenül össze. Mégis tanulságos: az intenzív nyilvánosság mellett ebben a vizsgált csoportban alig jelent meg az állítás elfogadása. [6]

A QAnon esetében a közeg is sokat számított. A PRRI amerikai kutatóintézet 2021-es felmérésében 15 százalék értett egyet a mozgalom egyik központi, titkos bűnöző elit uralmát állító tételével, 82 százalék pedig elutasította. Az OANN és a Newsmax csatornákat leginkább megbízhatónak tartók körében viszont 40 százalékos volt az egyetértés. Ez komoly kisebbségi támogatottságot és erős közegbeli különbséget mutatott. Nem bizonyítja önmagában, hogy a médiaválasztás okozta a hitet, de szemlélteti, milyen eltérő véleményekkel találkozhatnak az emberek. [7]

A három eset különböző bizonyítékot ad. A szülőkkel végzett kísérlet közvetlenül vizsgálta a túlbecslést és annak korrigálását. Az 5G és a QAnon példája a láthatóság, az elfogadás és a társadalmi környezet közötti különbségekre figyelmeztet. Ezekből nem vezethető le, hogy minden sokat emlegetett elmélet mögött csupán néhány ember áll.

Az algoritmusok szerepére egy újabb kísérlet is rávilágít. A 2024-es amerikai elnökválasztás körüli nyolc hétben kétezer Bluesky-felhasználót osztottak különböző hírfolyamokat látó csoportokba. A 2026-ban közölt eredmények szerint az aktivitást maximalizáló rangsorolás felerősítette az indulatos politikai tartalmakat, és torzította a felhasználók képét arról, mennyire tartják mások elfogadhatónak a sértő politikai párbeszédet. A saját posztolási és megosztási viselkedésükben ugyanakkor nem mutattak ki szignifikáns változást. Ez a vizsgálat a politikai kommunikációról szólt, de jól megmutatja, hogyan alakíthatja a hírfolyam a társadalomról alkotott benyomást. [8]

Magyar olvasóként ebből az a gyakorlati következtetés adódik, hogy egy helyi Facebook-csoport, politikai oldal vagy hírportál kommentmezőjének hangulatát érdemes a maga helyén kezelni. Száz hozzászólás jelenthet száz különböző embert, de néhány rendkívül aktív szereplő ismétlődő megszólalásait is. Az eltérő véleményű olvasók hallgatásából pedig nem tudjuk meg, mit gondolnak. Magyarországi támogatottsági arányt az idézett külföldi vizsgálatok alapján nem állapíthatunk meg.

A sajtónak ezért az állítás ellenőrzése mellett az arányokat is tisztáznia kell. Hány ember véleményét mérték? Mennyire képviselik a társadalmat? Az adat az elérést, az egyetértést vagy a megosztást mutatja? Ezek a kérdések segítenek abban, hogy a szenzációs történet mellé a tényleges társadalmi kép is odakerüljön.

Az olvasó számára pedig jó kapaszkodó lehet, ha egy sokszor ismételt állításnál két dolgot külön ellenőriz: milyen bizonyíték támasztja alá, és milyen adatból tudható, hányan hisznek benne. A közvéleményt megismerni méréssel lehet. A hangerő önmagában egyik kérdésre sem ad választ.

A cikket Kálmán Norbert megjelölt anyaga inspirálta, önálló tudományos és felmérési forrásokkal kiegészítve publikálva. A példák történeti adatok, nem becslések.

Szerző: (basic)

Források

1. Kálmán Norbert: Kevesebben hisznek a konspirációkban, mint gondolnánk – de a látszat is terjeszti őket. Pátria Rádió, 2026. október 12.

2. Van Prooijen és munkatársai (2026): Everyone Knows It’s a Hoax: The Role of Perceived Descriptive Norms in Conspiracy Beliefs. European Journal of Social Psychology.

3. Cookson és munkatársai (2021): A social norms approach intervention to address misperceptions of anti-vaccine conspiracy beliefs amongst UK parents. PLOS ONE.

4. Lerman, Yan és Wu (2016): The “Majority Illusion” in Social Networks. PLOS ONE.

5. Ofcom: Covid-19 news and information: consumption and attitudes – previous results. A 2020-as felmérések összefoglalói.

6. Cushion és munkatársai: (Mis)understanding the Coronavirus and How it Was Handled in the UK: An Analysis of Public Knowledge and the Information Environment. Journalism Studies; online megjelenés: 2021.

7. PRRI (2021): Understanding QAnon’s Connection to American Politics, Religion, and Media Consumption.

8. Northwestern University (2026. május 27.): Researchers found that ‘diversifying’ social feeds cut exposure to toxic content while preserving platform enjoyment. Brady és munkatársai Nature-tanulmányának intézményi ismertetője.